Az indiai védelmi beszerzések történetét ismerve cseppet sem meglepő információ látott napvilágot a minap az Indiai Légierő mesés MMRCA-tenderéről, mely nem kevesebb, mint 126 többcélú közepes harci gép rendszeresítését célozza, s melyet a szaksajtó az "évszázad üzleteként" is emleget egy ideje. Az orosz fegyverexportcég, a Roszoboronexport vezérigazgató-helyettese, Viktor Komargyin a malajziai LIMA airshow-n annak a véleményének adott hangot, hogy a beszerzést törölni fogják az elfogadhatatlan árajánlatok miatt, melyet a két versenyben maradt típus, az Eurofighter és a Rafale gyártói nyújtottak be. Bár lehet, hogy az orosz nyilatkozatban némi "savanyú a szőlő" hangulat is felfedezhető (ajánlott MiG-35-ösüket korábban kizárták az indiaiak), tény, hogy az elmúlt hetekben több jelentés is szólt arról, hogy az eredetileg tíz milliárd dollárban meghatározott keretösszeget mintegy kétszeresen túllépték a francia, illetve az európai konzorcium árajánlatai.

Kapcsolódó hír, hogy a francia védelmi miniszter bejelentette: ha a Dassault nem tudja eladni a Rafele-t külföldre, akkor a 180. francia gép 2018-ban esedékes leszállítása után leállítják a gyártósort. A típus exportkudarcait Gerard Longuet annak tudja be, hogy az amerikai gépeknél - melyeket sokkal nagyobb számban gyártanak - drágább.

A Rafele Indián kívül az Egyesült Arab Emirátusokban is versenyez az Eurofighterrel, miután az öböl-menti államszövetség úgy döntött, hogy eredetileg kizárólagos tárgyalások helyett a nyílt versenyeztetést választja. A hírek szerint ebben az esetben is az ár volt a gátló tényező, annak ellenére, hogy az Emírségek nem a garasoskodásról híresek, ha fegyverbeszerzésről van szó.

Fotó és szöveg: Zord Gábor László

Az idei Dubai Airshow egyik fő témája az emirátusok tervezett 2018-as vadászgép beszerzése. Ezidáig ugyanis olybá tűnt, hogy a 60 gépes üzletet a franciák, azaz a Rafale tudhatja a magáénak, de a közelmúltban váratlan fordulat következett be ezzel kapcsolatban. Az emirátusok fegyveres erőinek a vezetése ez év októberében ajánlatot kért a Eurofighter Typhoon gyártójától is a beszerzéssel kapcsolatban. Ami azért lepte meg az iparágat, mert a franciákkal immár három éve megy az egyeztetés és mindenki biztosra vette, hogy másoknak nem terem már babér az oázisban. De azzal is tisztában van mindenki ebben a szakmában, hogy az üzletet csak akkor lehet sikeresnek tekinteni, ha arról aláírt pecsétes szerződés is van.

Ugyanakkor a hír hallatán az amerikai gyártók, elsősorban a Boeing és a Lockheed Martin sem maradt tétlen és gyorsan nyilvánosságra hozta, hogy az általuk kínált vadászgépek is legalább annyira megfelelnek az emirátusi követelményeknek, mint a Rafale vagy a Eurofighter. A Boeing álláspontja szerint akár az F–15 Strike Eagle, akár az F/A–18 Super Hornet versenybe szállhat az európai gyártók által kínált harci gépekkel. A Lockheednek pedig semmi másra nem kellett hivatkoznia mint arra, hogy az emirátusok korábban már várásoltak 60 darab F-16 Block 60-ast, amelyek részt is vettek a Líbia elleni légicsapásokban.

Így egyes vélemények szerint nem kizárt, hogy a tervezett Rafale beszerzés mellett újabb F-16-osok is érkezhetnek majd az Arab-öbölbe, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek ára éppen a fele a francia csodagépeknek. Ugyanakkor a Eurofighteresek is gőzerővel dolgoznak azon, hogy megfelelő ajánlattal kínálhassák meg az emirátusok katonai vezetőit, hiszen igencsak nagy falatot és komoly sikert jelentene a számukra, ha elhappolhatnák a megrendelést a franciák orra elől. Bár a konkrét ajánlat még nem készült el, üzenetváltás szintjén már számos csartornán megszellőztették a Eurofighteresek, hogy számos előny szól az ő gépük mellett. Többek között az, hogy a Typhoon már átesett a tűzkeresztségen és számos feladatot végrehajtott Afganisztánban és Líbiában, ahol első ízben alkalmazták földi célpontok elleni csapásmérésre. Ugyanakkor jóval nagyobb számban repülnek Európa-szerte a Eurofighterek, mint a Rafale-ok, hiszen azokat egyelőre csak a francia légierő és a haditengerészet használja. Szembe a Typhoonal, amely rendszerben áll már Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában. A kérdés azonban egyelőre még nem dőlt el, s jóslatokba is felesleges bocsájtkozni mert a tender kimenetele bármikor bármilyen fordulatot vehet.

S. Z.

Fotó: Dubai Airshow