Fél évvel ezelőtt Polonyi Tamás kedves barátom, akivel gyakran járjuk a világ repülőtereit, repülőmúzeumait, egy akkor szürreálisnak tűnő ötlettel állt elő. Hogy ő elutazna Észak-Koreába, és a helyi légitársaság matuzsálemkorú gépein repülne... A gondolatot tett követte, és én a hazaérkezését követően szájtátva hallgattam a beszámolóját. Utána pedig úgy gondoltam, hogy ezt a fantasztikus élménybeszámolót megosztjuk az Aeromagazin olvasóival is.
AM: – Mióta vagy a repülés szerelmese?
P. T.: – Szüleim egy kereskedelemmel foglalkozó családi vállalkozást üzemeltetnek, így engem már gyerekkoromban is elvittek egyes üzleti útjaikra, s ennek köszönhetően már akkor sokat repültem. Az utazások során elkezdtek érdekelni a polgári repülőgépek, próbáltam minél többet megtudni róluk, sokat olvastam, és végül a repülőgépek szerelmesévé váltam. Egy idő után elkezdtem megörökíteni a reptereken látott gépeket, és így hamar megkedveltem a repülőgép-fotózást is
– És mióta keresed a különleges repülések lehetőségét?
– Inkább Európán belül utaztam, a szokásos B 737-es, A320-as típusokkal, de egy idő után szerettem volna kipróbálni a nagyobb gépeket is – és azután már nem volt megállás. Érdeklődésem az utasforgalomból lassan kikopó típusok felé fordult. A probléma abban rejlett, hogy ezek a repülőgépek szinte kivétel nélkül olyan országokban találhatóak, amelyekbe már beutazni is kalandszámba megy…
– Említenél néhány típust, légitársaságot, amelyekkel sikerült repülnöd?
– Saha 707-es, Air France 380-as, Aerogal 727-es, Icaro 737-200-as, Avianca 757-es és 767-es, American A300-as, Aeropostal DC–9-50-es, Aserca DC–9-30-as, Thai 747-es, 1time MD, kulula MD, Conviasa 737-200-as, South African A340-200-as, Emirates A380-as, Qatar 340-600-as és 777-200-as, Egyptair 777-es és A300-as…
– Hol bukkantál rá erre az észak-koreai lehetőségre?
– Márciusban egy ismerősöm átküldött egy internetes linket, s ebből kiderült, hogy egy angol utazási ügynökség, amely a különleges repülésekre vágyó fanatikusoknak szervez utakat, felvette a kínálatába Észak-Koreát is. Írtam a szervezőnek, akitől megtudtam, hogy az idén több csoport is indul. Ez mindenképpen megnyugtatónak tűnt, hiszen így az első túrák kedvező tapasztalatai alapján bátrabban vállalkoztam erre a nem mindennapi útra. Májusban az összes polgári repüléssel foglalkozó szaklap leközölte az első túra beszámolóját, képeit. Ezután eldöntöttem, hogy nekivágok. Felvettem a kapcsolatot egy kolumbiai fotós kollégával, aki már megjárta ezt az utat, így tőle minden információt megszereztem, és nagyon vártam az októberre tervezett indulást.
– Észak-Korea nem a szomszédban van. Hogyan jutottál el oda, és onnan haza?
– Már ez sem volt egyszerű. A csoportunk találkozópontja Pekingben volt, először oda kellett eljutnom. Úgy gondoltam, ha már ilyen messzire elrepülök, akkor beiktatok egy kis hongkongi fotózást is, így először oda repültem, Helsinki érintésével. Visszafelé megálltam Sanghajban is egy kicsit fényképezni, így onnan jöttem haza.
– Mi volt a meghirdetett program?
– Ez egy nyolcnaos túra volt, s ezalat módunk nyílt repülni An–24-essel, Il–18-assal, I–62-esel, Il–76-ossal, Tu–134-essel és opcionálisan vagy egy Tu–154Bvel, vagy egy Tu–204-essel. Emellett persze jutott időnk egy kis városnézésre is.
– Kikből állt a csoport?
– Angol, német, svájci, luxemburgi, kanadai, ausztrál és spanyol repülő fanatikusokból.
– Milyennek találtad az északkoreai vendégszeretetet és a szervezést?
– Az előző turnusok tapasztalatai azt mutatták, hogy rendkívül precízen megtervezett, maximálisan leszervezett utazásunk lesz. Nem kellett csalódniunk, és várakozáson felüli volt a házigazdák hozzáállása is a csoport tagjaihoz.
– Mennyire voltak szigorúak és „odafigyelők” a vendéglátók?
– Ebben is rendkívül korrektek voltak: az elején megmondták, hogy mit nem lehet fotózni. Minden mást szabadon fényképezhettünk. Egyedül a filmfelvevő kamerák használatát tiltották meg, ma sem tudom, miért. Igaz, a helyiek azzal nem számoltak, hogy a legtöbb fényképezőgéppel video is készíthető, így az ezekkel készített kisfilmek azonnal felkerültek a legnagyobb videomegosztó portálra. A csoportunkat egyébként két biztonsági ember figyelte diszkréten, de ők csak olyankor avatkoztak be, amikor valaki próbálta megörökíteni a csúcstechnikát képviselő MiG-17-es szupervadászokat. De én megoldottam ezt is…
...
Folytatás az Aeromagazin december-január havi duplaszámában!
Varga Zoltán
Fotó: Polonyi Tamás