Március 7-én mutatta be a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt a négy magyar űrhajósjelöltet, akik közül egy a Hunor – Magyar Űrhajós Program keretében 2024 végén vagy 2025 elején egy amerikai űrhajóval elrepülhet az ISS-re, hogy ott körülbelül egy hónapos küldetés során kutató űrhajósként döntően magyar fejlesztésű tudományos kísérleteket végezzen. A kiválasztás részleteiről B. Magyari Gábor, a program repülésüzemi és képzési vezetője beszélt az Aeromagazinnak.

– A Hunor – Magyar Űrhajós Program keretében a magyar kormány által meghirdetett új hazai űrhajós kiválasztására összesen hányan jelentkeztek?

– A jelentkezők a magyarorszag.hu kormányablakon keresztül adhatták be a pályázatukat tavaly február közepéig, majd közel egyéves kiválasztási folyamat vette kezdetét. Összességében mintegy kilencszáz érdeklődő nyitotta meg a felhívást a kormány weboldalán a jelentkezési időszak alatt, de érvényes pályázatot 247 jelentkező küldött be. Közülük 16 százalék volt csupán a hölgyek aránya, ami előrevetítette azt, hogy nagyon minimális eséllyel kerülhet női jelölt a véglegesen kiválasztottak közé. A nemzetközi gyakorlat szerint ugyanis legalább 25 százalékos arányban kellett volna lenniük a női jelentkezőknek ahhoz, hogy a kiválasztási folyamat nyomán közülük is bejusson valaki a végső négyesbe. A 247 pályázat első körös elbírálása során további 17 százalék volt olyan, amelyik valamilyen okból nem felelt meg a kiírás tartalmi és formai követelményeinek, így érdemben 201 pályázattal tudtunk foglalkozni a továbbiakban. Miután kialakult ez a létszám, felállítottunk egy olyan kvalifikációs listát, amellyel azt vizsgáltuk, milyen szinten felelnek meg a jelentkezők az alapkövetelmény-rendszernek, illetve az elérhető adatok és információk alapján kik lehetnek a legalkalmasabbak a feladatra. Ennek eredményeként egy olyan haranggörbét kaptunk, mely jól reprezentálta a jelentkezők közötti különbségeket. Több kvalifikációs szintet meghatározva alakítottuk ki azoknak a besorolását, akik csak alapszinten, illetve a legmagasabb szinten, azaz minden tekintetben megfeleltek a kiírásnak. Miután elkészült ez a kvalifikációs lista, száz főre csökkent az űrhajósjelöltnek alkalmas személyek száma.

– Mi volt a következő lépés?

– A kiválasztás következő, második fázisában egy online kérdőívet kellett kitölteniük a százfős csoport tagjainak, ugyanis éppen ekkoriban voltak érvényben a koronavírus miatti legkeményebb szigorítások, lezárások, utazási tilalmak, így nagyon nehéz lett volna megoldani azt, hogy ennyi embert egy helyen egyszerre teszteljünk le. A számítógépes űrlapok kitöltésének kiértékelése után pedig tovább tudtuk szűkíteni a létszámot. Az online kérdőívet a Simbiotech céggel közösen állítottuk össze. Ez a vállalkozás elsősorban repülőipari vállalatok, légitársaságok számára készít olyan teszteket, amelyek alapján az adott cégek el tudják dönteni, hogy a jelentkező alkalmas-e például a meghirdetett kereskedelmi pilóta, földi kiszolgáló vagy repülő-műszaki munkakör betöltésére.

Balról Majerik Máté százados, Gripen pilóta, B. Magyari Gábor és Rohács Tamás, a Hunor Program repülésüzemi és képzési vezetői

– Milyen kérdések, kérdéskörök szerepelnek egy ilyen tesztlapon?

– A magyar űrhajósjelölt kiválasztásához egy dedikált, az űrhajós kiválasztásához kapcsolódó kérdéssort állítottunk össze a Simbiotech közreműködésével, hiszen a légi közlekedési iparágban dolgozóktól eltérő képességekkel és tudásszinttel kellett rendelkeznie annak, aki hivatásos űrhajósjelölt kívánt lenni. A kérdőív különböző szakterületeket érintett. Kíváncsiak voltunk többek között a jelöltek személyiségére, akadémiai tudására, a kognitív képességükre, logikai készségükre, illetve arra, hogy milyen tudományos háttér-információkkal bírnak például a kémia vagy az orvostudomány terén. Ez utóbbi esetében egyrészt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriuma segített a kérdések összeállításában, másrészt a Semmelweis Egyetem, amely a biológiával és az emberi testtel kapcsolatos kérdéskörre vonatkozó részt állította össze. Ennek az online tesztnek a kitöltése után 44 jelölt maradt a listán.

– Róluk mit lehet tudni, milyen iskolai végzettségük, szakmai hátterük volt?

– Az online teszten túljutó jelentkezők hat százaléka volt nő, 74 százaléka rendelkezett valamilyen egyetemi szintű műszaki mérnöki diplomával, 22 százalék PhD-fokozattal, két százalék pedig BSC, azaz főiskolai oklevéllel. A továbbjutók két százaléka valamely művészeti ágban szerzett felsőfokú végzettséget. A legfiatalabb jelölt 25 éves, a legidősebb 39 volt, az átlagéletkor 32 év volt a csoportban. Ami a szakmai összetételt illeti, 11 pilótából, két hajózási szakemberből, nyolc búvárból, 18 kutatóból és két gyakorló orvosból állt a csapat. A pilóták között két vadászpilóta és két légitársasági pilóta szerepelt.

– Miután kialakult ez a szűkebb lista, hogyan folytatódott a kiválasztás?

– A következő lépésben a német DLR repülési és űrkutatási tudományos központ közreműködésével folytatódott a kiválasztási folyamat. A DLR berkein belül pszichológiai és attitűd teszteken kellett részt venniük a jelölteknek. Mindezek után olyan vizsgálatok következtek, amelyeket az ESA, az Európai Űrügynökség alkalmaz a hivatásos űrhajósok kiválasztása során. Ennél az eljárásnál az ESA és Magyarország között fennálló együttműködési program keretében vizsgálták a Hunor programra jelentkezőket, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a 44 jelölt közül, akik már erre a szintre eljutottak, huszonhatot az ESA is alkalmasnak talált hivatásos űrhajósjelöltnek. Ez óriási eredmény számunkra, mivel a különböző európai uniós országokból az ESA-hoz delegált jelölteknek mindössze tizenhat százaléka szokott csak átmenni a rostán, ám a magyar Hunor program jelöltjei esetében ez az arány több mint ötvenszázalékos volt. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a több körben kiválasztott jelöltek nagy része alkalmas arra, hogy űrhajós lehessen, hanem azt is, hogy az általunk kidolgozott kiválasztási program valóban olyan sarokköveken alapult, amelyek alapján a legrátermettebb jelöltek jutottak el arra a szintre, melyet már az Európai Űrügynökség is megfelelőnek talált a hivatásos űrhajósjelölti képzésre.

– Hogyan folytatódott a kiválasztás menete a rostán átjutó jelentkezők számára?

– A következő lépcsőben két részre bontva haladt a kiválasztási folyamat. Egyrészt pszichológusok tesztelték tovább azokat, akik erre a szintre eljutottak, illetve a Semmelweis Egyetem berkein belül következett egy olyan repülő- vagy inkább űrorvosi vizsgálati folyamat, amelyet az ESA és a magyar kormány amerikai partnere, az Axiom Space vállalat is akkreditált. Vagyis az egyetem orvosi vizsgálatainak eredményét az ESA és az Axiom Space is feltételek nélkül elfogadta. Ez azt jelenti, hogy a Semmelweis Egyetemen végzett szűrés egyenértékűvé vált az ESA és az amerikai cég által meghatározott űrhajós orvosi minősítéssel.

– A magyarországi orvosi és pszichológiai vizsgálatok után hányan jutottak tovább?

– Az orvosi rész lezárultával nyolc főre szűkült a keret, ennyi jelentkezőt lehetett felterjeszteni űrhajós orvosi minősítésre.

– Gondolom, itt már egyre fokozottabb volt a hangulat a jelentkezők között, hiszen komoly szakmai feladat lesz Farkas Bertalan után második magyar kutató űrhajósnak lenni…

– Ahhoz, hogy a nyolcfős csapatból kiválaszthassuk azt a négy jelöltet, akik a leginkább megfelelnek a szakmai kihívásoknak, egy újabb fázisához érkezett a Hunor program. Ez a rész arra fókuszált, hogy a programban maradt résztvevők miként tudnak speciális környezetben különféle technikai, tudományos és orvosi feladatokat végrehajtani. Ahhoz, hogy ezt tesztelhessük, egy kéthetes laborgyakorlatot állítottunk össze a jelöltek számára. Ennek az volt a lényege, hogy kilenc különböző laboratóriumban kellett más-más irányultságú munkákat elvégezniük. A nyolc főt két négyes csoportra osztottuk, amelyekben egymástól függetlenül hajtották végre az előre összeállított laborgyakorlatokat.

– Ezek milyen jellegű kihívások voltak?

– Olyan élethelyzeteket alakítottunk ki, melyek a megszokottól eltérő környezetbe helyezték a csapatokat, hogy a jelöltek azt érezzék, a komfortzónájukon kívül eső keretek között kell tevékenykedniük. Volt olyan feladat, ahol vegyvédelmi ruhában, sugárzó anyaggal kapcsolatosan dolgoztak, máskor egy képzeletbeli atomerőmű vezérlését kellett irányítaniuk egy váratlanul kialakult vészhelyzet során, vagy olyan orvosi megbízást kaptak, amelyen akár egy társuk élete is múlhatott éles helyzetben. A feladat azonban ezekben a kihívásokban nemcsak az volt, hogy végre kellett azokat hajtani, hanem a napi tevékenység után egy, a nemzetközi szakmai protokollnak megfelelő jelentést is meg kellett írniuk az elvégzett munkákról. Vagyis azt is teszteltük, hogy a meghatározott speciális tevékenységek elvégzésén túl a jelölt hogyan tudja a munkája során tapasztalt új tudást alkalmazni, az élményeket, tapasztalatokat leírni, átadni, hogy az mások számára hasznos információkat hordozzon. Emellett azt is elemeztük, hogyan kommunikálnak egymással és a külső környezettel a résztvevők, miként reagálnak egy váratlan helyzetre, hogyan menedzselnek egy vészhelyzetet, miként hajtják végre a számukra meghatározott vagy hirtelen adódó feladatokat.

– Milyen szakmai kívánalmak alapján készült el ez a felmérő rendszer a legmegfelelőbb jelöltek kiválasztására?

– Eredetileg a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal készített el egy ilyen felmérő rendszert az űrrepülőgépek bevezetéséhez kapcsolódóan, ahol azt vizsgálták az amerikai asztronautáknál, hogy az űrrepülés során miként tudnak majd együttműködni az űrsikló fedélzetén. A kereskedelmi repülésben az utasszállító gépek pilótáinak képzésében is vannak hasonló feladatok, ahol szintén az együttműködés kialakítása a cél, illetve az, hogy speciális körülmények, például vészhelyzet esetén is megfelelő legyen a tevékenység és a kommunikáció a fedélzeten.

– Hogyan értékelték ki a két csoport munkáját a kéthetes laborgyakorlat után?

– A kéthetes gyakorlati periódus ideje alatt mintegy negyvenfős ellenőrző és felügyelőcsoport figyelte a jelöltek szakmai munkáját, minden mozzanatát, követte nyomon a munkálkodásukat a különféle környezetben kialakított feladatok kapcsán. Sőt, ebben a fázisban már az étkezésük is kontrollált volt, mi állítottuk össze az étrendjüket, amit nemcsak napközben kellett követniük, hanem a nap végén a hazamenetelük után is. A két hét elteltével pedig egy mindenre kiterjedő jelentés készült az összes jelöltről, hogy ki mennyire felelt meg az elvárásoknak, hogyan teljesítette a különböző feladatokat és azokat a követelményeket, amelyeket a laborgyakorlatok összeállítása során határoztunk meg.

(Folytatjuk)

A teljes cikk elolvasható az Aeromagazin 2023 áprilisi számában.

Az űrhajósjelöltek

A nyitó képen balról dr. Sclégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor és Szakály András

Cserényi Gyula 33 éves erősáramú villamosmérnök. Kecskeméti gyerekkora után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Űrhajósképzése előtt a Robert Bosch vállalat hatvani ipartelepén felelt a magas-feszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért – és a rábízott emberek épségéért. Kis híján minden olimpiai sportágba belekóstolt. Legújabban akadályfutó, kilencszer teljesített Spartan Race-t.

Kapu Tibor 31 éves fejlesztőmérnök. Az otthona Nyíregyháza, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett gépészmérnökként. Korai munkaéveiben tapasztalatot gyűjtött Belgiumban és az Egyesült Államokban, Kaliforniában is. Idehaza dolgozott a gyógyszeriparban, hibrid autók akkumulátorfejlesztésében, majd űrhajósok sugárzásvédelmi műszereivel foglalkozott. Ejtőernyősként 38 ugrás van mögötte, a félmaratoni távot tizenkilenc alkalommal futotta le.

Dr. Schlégl Ádám 33 éves klinikai ortopédsebész. Kaposváron született és nevelkedett. A Pécsi Tudományegyetemen végezte orvosi tanulmányait, majd a PhD-fokozathoz szükséges kutatómunkáját. Tudományos szakterülete az alsó végtag biomechanikájának változása a gyermek- és serdülőkor során. Gyakorló szakorvosként a tumorsebészetre specializálódott. Egyetemi oktató, aki elkötelezett a modern képzési módszerek iránt – valamint a kyokushin karate kétdanos, fekete öves mestere. Állt már 6165 méter magas hegy csúcsán.

 Szakály András 40 éves repülőgép-tervező mérnök. Tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen repülőgépész szakirányon végezte. Az európai repülőipar minden sarkát ismeri: dolgozott iparági óriásoknál és kis, feltörekvő cégeknek Ausztriától Nagy-Britanniáig. Legutóbb egy 120 fős mérnökcsapatot vezetett Münchenben, amelynek tagjaival egy elektromos meghajtású repülő prototípusát tervezték.

Sajtos Zoltán

Cikkünk a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával készült