A CanSat egy fém üdítősdoboz méretű (66 mm átmérőjű és 115 mm magasságú) eszköz, amely egy műhold működését modellezi. Egy kilométer magasra bocsátják fel, ahol adatot gyűjt és továbbít rádión keresztül egy földi rádióállomásra. Habár korábban több magyar csapat is szerepelt az Európai CanSat versenyen, idén nem egyetlen iskola által indított és mentorált egység vett részt, hanem korábbi űrtáborozók kezdeményezésére összeálló társaság, akik saját iskolájukban nem találtak csapattársakat, ezért az ország különböző részein lévő ismerőseikkel vették fel a kapcsolatot.

Az európai CanSat versenyt az Európai Űrügynökség (ESA) évente rendezi meg. Az idén a milánói székhelyű Sierrafox Srl végezte a helyi koordinációt és szervezte a felbocsátást. Ez évben 21 ország 25 csapata vett részt a versenyen, ami rekordnak számít. A zsűri elnöke az ESA korábbi szakértője, Vladimir Plester volt, aki záró előadásában sok érdekességet mesélt – többek között a parabolarepülésről. A verseny nemcsak szakmailag, hanem kapcsolatok terén is óriási lehetőség, mivel a világ számos országából találkozhattunk hasonló érdeklődésű fiatalokkal.

A csapat megszületése Árok Péternek köszönhető, aki 2021 őszén kezdett szervezni egy magyar CanSat-csapatot. A tervezési fázis után gyorsan neki is láttunk a munkának mentoraink, Pál András (ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, CSFK) és Milánkovich Dorottya (C3S Kft., Magyar Asztronautikai Társaság) segítségével. A csapat tagjai az ország több pontjáról (Kecskemét, Noszvaj, Budapest, Solymár) érkeztek, így volt némi probléma a találkozók folyamatos megszervezésével, ennek ellenére a CanSat elkészült, és kijutottunk a nemzetközi forduló-ra Bolognába.

A korai repülőút után azonnal arcon csapott minket a magas páratartalom és a rekkenő hőség. Az első nap elmentünk megkóstolni az igazi olasz pizzát, és egy kis pihenésre is jutott idő. Természetesen a legjobban várt időszak az úgynevezett indítási nap (Launch Day) volt, amikor a (Farkas Bertalan tiszteletére) Bercinek elkeresztelt CanSat egy kilométeres magasságban működésbe lépett. Hosszas keresés után a rendelkezésre álló idő vége előtt öt perccel találtuk meg Bercit, „aki” sértetlenül landolt. A nap további részében az adatfeldolgozás zajlott. A következő napokban a záróbeszámolóra (Final Presentation) készültünk, ahol közel háromszáz ember előtt kellett ismertetni a projektünk eredményét.

A kinyert adatokból hőmérséklet-, nyomás-, magasság-, háromtengelyű gyorsulás- és forgásisebesség-diagramot készítettünk. Ezek alapján szélerősséget számoltunk, és képet kaptunk az ejtőernyőhöz rögzített eszköz mozgásáról. Mindezek mellett egy tér-képen szemléltettük a CanSat útját.

Az előadásunk után viszonylag nyugodtabb programok következtek, felfedeztük a várost, és egy akvaparkba is ellátogattunk. Egyik este megünnepeltük Magyar Gábor csapattagunk születésnapját is, aki a verseny alatt lett nagykorú.

Mindannyiunknak nagyon tanulságos volt ez a néhány nap, és élményekkel telve tértünk haza. Sok barátot és külföldi kapcsolatot szereztünk.

Rengeteg segítséget kaptunk a C3S Kft.-től, a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetétől és a Magyar Asztronautikai Társaságtól (MANT). Az olaszországi döntőre a MANT részéről Székely Anna Krisztina és Veress Zalán kísért el minket, akiknek szintén nagyon hálásak vagyunk a segítségükért.

Ferenczi Levente, Kazatsay Vilmos,
Magyar Gábor Balázs és Árok Péter 

(Forrás: MANT) 

Cikkünk a Külgazdasági és

Külügyminisztérium támogatásával készült