2021. október 26-a emlékezetes dátum lesz a Goldtimer Alapítvány tagjai és az egész magyar repülés számára, hiszen hatvannégy év után hazatért Magyarországra egy olyan Jak–18-as iskolagép, amelyet 1956 augusztusában gyártottak az esztergomi sportáru termelő vállalatnál. Így végre egy újabb eredeti repülőgép típussal bővült a hazai veterán repülőgépek száma.
Alig nyolc óra után pár perccel kanyarodott be október 26-án reggel az a konténer szállító kamion a budaörsi repülőtérre, amely konténerének a gyomrában ott pihent a Jak–18-as. A Golditmer Alapítvány számos önkéntese várta már ezt a pillanatot, hiszen több, mint húsz évvel ezelőtt fogalmazódott meg első alkalommal a csapatban a gondolat, hogy valamilyen módon kellene szeretnie egy repülőképes állapotúra felújítható Jak–18-ast, hiszen több, mint negyven darab ilyen iskolagép készült az 50-es években az egykori esztergomi Aero Ever repülőgépgyárban.
Bár az elmúlt két évtized alatt többször megpróbáltunk egyezségre jutni a krakkói repülőmúzeummal – amelynek két ilyen magyar vonatkozású Jak–18-asa is volt – , hogy megkapjuk akár csak kölcsönbe is az egyik példányt, de a bürokrácia útvesztőiben elveszett a kérés és csak nem tudtuk a krakkói múzeum raktárában lévő ki nem állított példány elhozni Magyarországra.
Idén nyár közepén történt meg az a csoda, hogy egy szintén lengyel használatban volt példányt eladásra kínáltak az Egyesült Államokban. Hamar le is csapott az alapítvány a lehetőségre, mivel kiderült, hogy a felkínált gép igen jó műszaki állapotban van. Akkor úgy tudtuk, hogy a Lengyelországban SP–APR lajstromjellel repült gép az 1952-es gyártású EM-019-es gyártási számú példány...
26-án reggel már alig vártuk, hogy végre kinyíljon a konténer ajtaja és megpillanthassuk végre a hőn áhított repülőgépet, amely ha elkészült újabb ék köve lesz a Goldtimer Alapítványnak.
Nos, a látvány minden várakozásunkat felülmúlta mert tényleg kiváló állapotú Jak–18-as sikerült megmentenünk a tengeren túlról. Bár a berakodásnál a gépet megsértették az amerikaiak, ettől függetlenül igen precízen becsomagolták minden egyes külön lévő alkatrészét, a szárnyakat lefóliázva, kalodában rögzítve biztosították le a konténerben és a külön szivacsokba burkolt mindenféle kiegészítők is szépen becsomagolt dobozban érkeztek meg a gép sárkánya mellett. A legnehezebb feladat éppen az M–11-es motorral felszerelt törzs kiemelése volt, amelyet végül azzal az emelő daruval sikerült kivenni a konténerből, amelyet anno még a Malert Rt. Junkers Ju–52-es gépek motorcseréinél használtak és ez a szerkezet szerencsésen túlélte a II. világháborút. Ennek ez idáig is jó hasznát vettük az alapítványnál, ha a Li–2-es AS–62-es motorját kellett szerelni vagy cserélni. Most pedig tökéletesen megfelelt arra, hogy a Jak–18-as törzsét kiemeljük vele a 40 lábas konténerből.
Miután minden fődarab és kiegészítő lekerült a konténerből eljött az igazság pillanata. Vagyis jutott immár arra is idő, hogy tüzetesebben megnézzük az új szerzeményt. Legelőször a motor tűzfalára felerősített, magyar Figyelem! címmel látható tábla ötlött a szemünkbe, s az érzés, hogy tényleg egy magyar gépet sikerült haza juttatnunk és most már itt áll teljes valójában előttünk édes melegséggel töltötte el mindannyiunk szívét. Csakhamar kiderült a centroplane jobb oldalára felszegecselt szintén magyar nyelvű gyári tábláról, hogy valójában az EM-20-as gyári számú Jak–18-as tért haza, amit 1956 augusztusában gyártottak Esztergomban. De be volt még a gép mellé csomagolva az eredeti ezüst színű vásznazás is, amelyen viszont tényleg a lengyel SP–APR lajstromjel szerepel.
Nem túlzás azt állítani, hogy szinte valamennyiben eufórikus állapotba kerültünk mire minden egyes alkatrész bekerült a budaörsi hangárba, s nem győztünk betelni a Jak–18-as Fürj látványával.
Persze még sok munka áll az alapítvány műszaki csapata és önkéntesei előtt, hogy a gépből ismét egy repülő képes masina válhasson, de ez egy olyan édes teher, amelyet szívesen vállalunk valamennyien a siker érdekében.
Isten hozott idehaza, Jak–18-as!
Sajtos Zoltán