A világűrbe juttatott eszközök száma mára tízezres nagyságrendű. Az adott kutatási vagy alkalmazási terület szakemberein kívül egy-egy rakétastart mindnyájunk számára tucathír; nagyon jelentős vagy látványos kell legyen az az űresemény, amely a médiában kitüntetetten jelenik meg.
Az űrtevékenység életünk szerves részévé vált: szolgálja a kutatást, a tudományt, de szolgálja mindennapi életünket is, mely az űrmeteorológia, az űrtávközlés, a műholdas helymeghatározás, a távoktatás, az űrből történő erőforrás-kutatás és sok egyéb „űrszolgáltatás” nélkül már elképzelhetetlen lenne. Az űreszközök fejlesztése és gyártása a műszaki tevékenység egyik csúcsa, egyszersmind az ipar egyik legfontosabb húzó ágazata. Az űrkutatás látszólag nagyon sokba kerül, de a fenti hozadékokon túl a kifejlesztett eszközök, anyagok, műszaki megoldások földi alkalmazásán keresztül is sokszorosan megtérül.
A magyar űrtevékenység az űrnagyhatalmakéhoz mérten szerény, hozadéka azonban a földi alkalmazásokban ennek is van. Ezek egyike a „PorTL”, az ismert „Pille” űrdózismérő földi változata, amellyel ma már számos helyen mérik a környezeti sugárterhelést – olcsóbban és egyszerűbben, mint az azonos elvű laboratóriumi eszközökkel.
Az ionizáló háttérsugárzás
Mióta kialakult a Földön az élet, minden és mindenki ki van téve a természetes eredetű (a kozmikus sugárzásból és a kőzetek radioaktív bomlásából származó) ionizáló sugárzás hatásának. Az élővilág a mindenkori természetes sugárzási szintben alakult ki és fejlődött, az a természetes környezet alkotórésze. Az elmúlt évszázadban azonban a mesterséges sugárforrások (hírközlés, atomenergia, gyógyászat, izotópok alkalmazása, atomrobbantások stb.) elterjedésének köszönhetően egyre fontosabbá vált a sugárzás nagyságának és egyéb paramétereinek mérése. Különleges terület a nagy magasságú repülés és az űrutazás, amelyek során a légkör csökkent vagy hiányzó védőhatásának következtében a kozmikus sugárzás nő meg számottevően.
Az ionizáló sugárzás káros hatását jellemző dózis mérésének ma egyik legelfogadottabb és legszélesebb körben használt eszközei a termolumineszcens (TL) szilárdtest-dózismérők. A termolumineszcens (TL) anyagok jellemzője, hogy melegítés hatására az előző kimelegítés óta elnyelt dózissal arányos mennyiségű fényt bocsátanak ki. A kimelegítés egyúttal „törli” őket, tehát a változás reverzíbilis. A TL dózismérő rendszerek dózismérőkből és a kiértékelésükre szolgáló kiolvasóberendezésből állnak. A kiértékelés során a dózismérőt programozott hőfelfutással 250–300 Celsius-fokra hevítik, és a melegítés során kibocsátott – általában rendkívül kis mennyiségű – fényt mérik és összegzik. Az integrált fénymennyiség arányos a dózismérő által az előző kimelegítés óta elnyelt dózissal.
...
Folytatás az Aeromagazin 2009/12. december - 2010/01. januári számában! |
