A hír tulajdonképpen nem érte váratlanul azokat, akik figyelemmel kísérték a bejelentés előzményeit. A Launchspace nevű tekintélyes internetes portál például már január elején arról írt, hogy a színfalak mögött nagy a vita a kongresszus és a Fehér Ház között a NASA „exploration” programjának jövőjéről. A kongresszusban sikerült keresztülvinni egy olyan határozatot, amely kötelezővé teszi a kongresszus jóváhagyását a Constellation program (Aeromagazin: Hold-űrhajók a tervezőasztalon 2006/1; A Hold-űrhajó központi modulja 2006/2; 2009/9) bármilyen megváltoztatásához. Úgy tűnt, hogy a kongresszusi többség az Augustine-bizottság nyári helyzetértékelése ellenére (tudniillik, hogy a program annyira alulfinanszírozott, hogy így kivitelezhetetlen) gyakorlatilag visszautasítja a Fehér Ház által támogatott irányváltoztatást.
A súlyos nézetkülönbségek lényege – némiképp leegyszerűsítve – a következőképp foglalható össze: a képviselők mindenáron meg akarják védeni az Ares rakéták és az Orion űrhajó fejlesztésében részt vevők munkahelyét, az elnök viszont az irányváltoztatásból következő anyagi megtakarítás érdekében szeretné az emberes űrrepülésekre vonatkozó stratégiai döntés alapvető megváltoztatását. Patthelyzet alakult ki. Természetesen mindenki tudta, hogy ha a NASA-t arra kényszerítik, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett folytassa a megkezdett fejlesztési programot, akkor nagyon valószínű, hogy a shuttle-ok 2010-re előirányzott leállítása után legalább egy évtizedig szünetelni fognak az amerikai űrrepülések, ami negatív hatással lenne az amerikai gazdaságra, sőt a biztonságra is. Másrészt az is világos, hogy távlati cél nélkül az űrhajózás mint olyan nem fogja megragadni az emberek képzeletét, és más nemzeti célok, illetve speciális politikai érdekek kerülhetnek előtérbe. Ez az amerikai űrprogramok fokozatos eljelentéktelenedéséhez vezethet.
A Falcon-9 hordozórakéta Cape Canaveralen
Kiszivárgott információk
Január vége felé azután sűrűsödni kezdtek a kiszivárgott (vagy kiszivárogtatott?) információk Obama szándékairól. Az Orlando Sentinel című amerikai újság kezdte, majd sorra jelentek meg az „Obama megöli a Hold-programot” és a hasonló című hírek mindenfelé. Névtelen informátorokra hivatkozva valamennyi azt állította, hogy a február 1-jén az elnök által beterjesztendő költségvetési tervezetből törlik a Constellation programot az Ares rakétákkal együtt, vagyis elmarad a visszatérés a Holdra. Ezzel együtt hírek jelentek meg arról, hogy Obama leállítja ugyan a shuttle-repüléseket, de 2020-ig meg kívánja hosszabbítani a Nemzetközi Űrállomás életét, és jelentős összeggel támogatna magáncégeket egy űrhajók Föld körüli pályára állítására is alkalmas hordozórakéta kifejlesztésében.
A kiszivárgott hírekkel kapcsolatban azonnal megjelentek az értékelések és a spekulációk. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy a múltbéli tapasztalatok szerint a NASA szinte képtelen egy nagyszabású fejlesztést határidőre és a megadott pénzügyi kereteken belül végrehajtani. Közismert, hogy bár az Ares-1–X rakéta (nyitókép) tesztelése tavaly jól sikerült, maga az Ares fejlesztési program messze elmarad az ütemtervtől, és a vártnál sokkal többe kerül majd. Ezért az eredeti Constellation-célok végrehajtásához talán 30 százalékkal kellene megemelni a NASA költségvetését, ami a jelenlegi helyzetben irreális. Az okok feltárása hivatalosan és nyilvánosan nem történt meg, de a lapok arról írtak, hogy a NASA-projektek között heves belső harcok dúlnak a nagyobb támogatásért, és ez akadályozza az eredményes működést. Kérdés, hogy Obama javaslata, vagyis a célok teljes átrendezése önmagában csökkentené-e ezeket a belső ellentéteket, és javítana-e a helyzeten.
A feltételes mód azért indokolt, mert Obama javaslatainak még át kell jutniuk a képviselőházi és a szenátusi megvitatáson. Ez a következő hónapokban még komoly problémákat okozhat a kormányzatnak, mert a kongresszus ugyan általában nem túl bőkezű a NASA-val, de tönkretenni sem szeretné, hiszen sok NASA-központ és nagyvállalat van szerte az országban, amely ezeknek a projekteknek a millióiból él. A képviselők és a szenátorok pedig nagyon figyelnek arra, hogy a saját körzetük vagy államuk munkanélkülisége ne növekedjen a költségvetés megnyirbálása nyomán.
...
Folytatás az Aeromagazin 2010/03. márciusi számában! |
