A tavalyi, 2008-as év utolsó űrrepülőgépes útja a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) november 16-án hajnalban kezdődött. A hétfős személyzet összetétele: parancsnok Chris Ferguson, az űrpilóta Eric Boe, a kutató-űrhajósok pedig Sandra Magnus, Heidemarie Stefanyshyn-Piper, Shane Kimbrough, Steve Bowen és Donald Pettit voltak. Magnus nem tért vissza az Endeavourral a Földre, az ISS fedélzetén maradt, mint a 18. állandó személyzet fedélzeti mérnöke, ezen a poszton leváltva Greg Chamitoffot, aki összesen 183 napot és 23 percet töltött egyhuzamban az űrben.
A start során készült képek elemzése azt mutatta, hogy felszállás közben ismét leváltak darabok az űrrepülőgép-rendszer nagy hajtóanyagtartályáról, de szerencsére ezek nem okoztak sérüléseket az Endeavouron.
Új kabinok és víztisztító
Az Endeavour a terveknek megfelelően november 16-án sikeresen összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomás Harmony elnevezésű kikötőegységével. Az átszállt hét űrhajós megkezdte a közös munkát: az űrséták előkészítését, az olasz fejlesztésű Leonardo tehermodulban felszállított műszerek, szabványszekrények (rackek) és utánpótlási anyagok átszállítását az ISS fedélzetére
Az Endeavour űrrepülésének egyik fő feladata az volt, hogy olyan új eszközöket szállítsanak fel az ISS-re, amelyek biztosítják, hogy 2009 második felétől az állandó személyzet létszámát az eddigi három főről hat űrhajósra növeljék. A létszámnövelésnek az a lényege, hogy több váltásban lényegesen több kutatómunkát tudjanak végrehajtani, persze a folyamatos javítási munkák mellett.
A Leonardóban két új, belül puha anyagokkal bélelt lakófülkét szállítottak fel, amelyeket egy-egy szabványos szekrényben helyeztek el. Ugyancsak átszállítottak egy új amerikai–orosz fejlesztésű víztisztító rendszert és egy új WC-együttest a Leonardóból; ezeket a Destiny modulban helyezték el. A 154 millió dollárért épített víztisztító naponta mintegy 23 liter víz visszanyerésére szolgál. (Egy-egy űrhajós napi vízszükséglete az űrállomáson 2,5–3 liter.) Az új vécékészüléket az orosz Enyergija cégtől rendelték az amerikaiak 19 millió dollárért. Ez ugyanolyan rendszerű, mint a Zvezda modulban elhelyezett párja. Azt a készüléket már többször is sikerült az űrhajósoknak megjavítaniuk, s most kitűnően működik.
A napelemmozgatók javítása
A mostani űrrepülés másik legfontosabb feladata az volt, hogy négy űrhajós váltott műszakban, négy űrséta során kijavítsa azt az automatikus forgatórendszert, amely állandóan a Nap irányára merőlegesen állítja a hatalmas napelemtáblákat (nyitókép). Ez a SARJ (Solar Alpha Rotary Joint) rövidítésű rendszer a négy P oldali rácson elhelyezett napelemet jól mozgatja, azonban a két S jelűnél lévő egység már több mint egy éve nem működött jól, és a korábbi javítási kísérletek sorra kudarcot vallottak.
A nyitóképen jól látható, hogy a sok munkával végrehajtott SARJ-javítás kitűnően sikerült, mind a három napelempár azonos állásban áll.
Igaz, az első, november 20-án befejezett, 6 óra 52 perces Piper–Bowen űrsétán egy kis baleset is történt. Első feladatként Piper egy hatalmas, már régebben leszerelt üres nitrogéntartályt vitt át az ISS-ről az Endeavour rakterébe, a földi vizsgálatok céljára. A továbbiakban a SARJ rendszer beszennyeződött elemeit tisztították, amikor Piper szerelőtáskájára fröccsent a tisztítófolyadék. Az űrhajósnő, miközben a táskát ki akarta törölni, egy erőteljesebb mozdulatot tett, amelynek következtében az ellendült tőle, és bár utánakapott, azt már nem sikerült megfognia. A szerelőtáska így önálló műholdként eltávolodott az ISS-től. (A Földről több amatőr megfigyelő is észlelte az ISS környéki táska-műholdat!) A második, 6 óra 45 perces űrsétán Piper és Kimbrough vett részt november 22-én, s folytatták a SARJ rendszer javítását. A harmadik (6 óra 57 perces) külső űrmunkán Piper és Bowen eltávolították a SARJ mozgórészeinél észlelt fémtörmeléket, és lecseréltek hat csapágyat. (A földi szakértők máig sem értik, hogyan keletkezett ennyi fémtörmelék, amely aztán a csapágyak mozgatását megakadályozta.)
A befejező, negyedik űrsétát Bowen és Kimbrough hajtotta végre november 24-én, hat óra 7 perc alatt. A SARJ véglegesnek tűnő javítása után még a japán Kibo modulról is sikerült eltávolítaniuk néhány, a felszállításnál használt védőburkolatot.
...
Folytatás az Aeromagazin 2009/02 februári számában! |
