A gép érkezésekor Szmolenszk körzetében igen rossz időjárás uralkodott. Meteorológiai jelentések szerint (helyi idő szerint) délelőtt 11 órakor a fagypont körüli hőmérséklet és a százszázalékos páratartalom következtében sűrű köd ülte meg a tájat. A látástávolság nem haladta meg a 400 métert. A nyugat-oroszországi város közelében két repülőtér is működik. A délebbre elterülő polgári légikikötő pályája mindössze 1600 méter hosszú, így szóba sem jöhetett a 80–90 tonnás, 250 km/h körüli sebességgel földet érő Tu–154-es fogadására. Az északabbra fekvő katonai repülőtér betonja már valamivel hosszabb, 2500 méter, viszont nélkülöz szinte mindent, amivel a repülőtereket annak érdekében szerelik fel, hogy rossz látási viszonyok közepette is fogadhassanak repülőgépeket.
A Google Map honlapján előhívható részletes műholdkép tanúsága szerint nyoma sincs rajta a pilótákat segítő középvonalnak vagy egyéb felfestéseknek. A pálya előtt sem láthatóak az annak megtalálását rossz időben segítő bevezető fénysor lámpái. Illetékesek tájékoztatása szerint a repülőtér nincs felszerelve a műszerek szerinti leszállást segítő ILS (Instrument Landing System), illetve a hasonló célú orosz SZP–50-es berendezéssel sem. Pedig még ha mindezek rendelkezésre is álltak volna, alapesetben még akkor is legalább 550 méteres látástávolságra lett volna szükség egy szabályos leszálláshoz. Elvileg ugyan lett volna lehetőség egy ideiglenes leszállítórendszer felállítására, de semmi nem utal arra, hogy ilyesmi történt volna, és a lámpák, valamint a felfestések hiányát ezzel sem pótolhatták volna. Orosz információk szerint a repülőtéren csak akkor engedélyezett a leszállás, ha a látástávolság legalább 1000 méter.
A baleset idején azonban mindössze 400 métert mértek. De ha ez így volt – márpedig így volt –, akkor egyáltalán miért indult el oda a lengyel elnöki különgép? A válasz meglepően egyszerű. Az indulásról legalább két-három órával korábban dönthettek, amikor még egészen más időjárás uralkodott a célrepülőtéren. A meteorológiai jelentések szerint reggel 8-kor (a Szmolenszkben is használt moszkvai idő szerint) még sokkal jobb idő volt, a látástávolság elérte a négy kilométert. A helyzet azalatt romlott el, amíg a magas rangú VIP utasok a gépre szálltak, illetve a repülőgép megtette a Fehéroroszország felett vezető út mind a 800 kilométerét. Az időjárás gyors romlását mutatja, hogy az elnöki gép érkezését megelőző órában még sikeresen landolt egy lengyel újságírókat szállító Jak–40-es, de az utána érkező orosz Il–76-os már nem tudott leszállni, és két sikertelen próbálkozást követően kitérő repülőtérre küldték.
Az elnöki gép kapitánya a célhoz közeledve alapos kutyaszorítóba kerülhetett. A váratlanul besűrűsödött ködről értesülve tisztában lehetett a leszállás nehézségeivel. Ugyanakkor azt is tudta, milyen fontos, hogy a lengyel elnök időben megérkezzen a külön az ő számára rendezett ünnepségre. A kitérő repülőterek (Minszk és Moszkva) mindegyike túlságosan távol volt ahhoz, hogy onnan autóval vagy vonattal időben odaérhessenek. Az utazás célja ugyanis a második világháború idején a szovjet titkosrendőrség által a Szmolenszk melletti katyni erdőben elkövetett tömegmészárlás húszezernyi lengyel áldozata előtti tisztelgés volt.
Az események felidézésekor sajnos nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a repülést körüllengő politikai feszültséget sem. A vérengzés 70. évfordulóját néhány nappal korábban már közösen megünnepelte a lengyel és az orosz kormányfő. A lengyel elnök azonban mindkettejükkel meglehetősen feszült viszonyban volt, ezért tőlük független, külön alkalmat választott a megemlékezésre. Bizonyára rendkívül kellemetlenül érintette volna, ha ez a rendezvény bármilyen okból meghiúsul, és ez a tény a gép kapitánya előtt sem lehetett titok.
...
Folytatás az Aermagazin 2010/05. májusi számában!
|
