A hatalmas kétfedelű utasszállító repülőgép története 1928 őszére nyúlik vissza, amikor az Imperial Airways pályázatot írt ki az angol repülőgépgyárak számára. A vállalat ekkor már repült a Közel-Keleten át Indiába, illetve Afrikába, és ekkor hirdette meg jelentős flottamodernizálási programját. Eldöntötték, hogy a biztonság érdekében csak négymotoros szárazföldi gépeket állítanak forgalomba, és fokozatosan áttérnek a tiszta fémépítésű repülőgépekre. Ezt egyébként a légitársaság 1937-re érte el, amikor már büszkén hirdethette, hogy hetvenezer utasával öszszesen hatmillió mérföldet repült, és flottájában csak négymotoros gépek vannak.
A modernizálást sürgette a brit kormány ugyanúgy, mint az összes érintett domínium, például India vagy Dél-Afrika kormányzata, amelyek szintén súlyos állami pénzeket áldoztak erre a célra. A brit parlament 21 millió fontot szavazott meg a „birodalmi légi utak” bővítésére, az új repülőgépek és hidroplánok beszerzésére, de adatunk van például arra, hogy a dél-afrikai kormányzat 151 ezer fonttal járult hozzá saját költségvetéséből az afrikai járatfejlesztésekhez. A repülőgépgyáraknak nagy üzletet jelentett a program, és mindegyikük teljes erőbedobással vett részt a kiírt pályázatokon. Így tett a herfordshire-i Radlettben működő Handley Page vállalat is, amely 1929 közepére elkészítette a H.P. 42-es óriásgépének terveit.
A lényegében fémépítésű repülőgépen csak a szárny- és kormányfelületeken, valamint a törzs végén alkalmaztak vászonborítást. A biplán megoldás akkoriban még teljesen elfogadott volt, viszont kissé szokatlannak minősült a kettős vízszintes vezérsík, amelyre három függőleges vezérsíkot terveztek. A négy Bristol Jupiter csillagmotorból kettőt a felső szárnyra helyeztek, magasan a törzs fölé, egy-egy pedig az alsó szárny jobb és bal oldalára került. A zárt pilótafülkében – a ma megszokottak szerint – a bal ülés a gép parancsnokáé, a jobb az első tiszté volt. A pilótakabin mögött volt a rádiós és a navigátor fülkéje, ezt az első utaskabin követte, ahol 6 utas számára volt hely. A repülőgép legzajosabb részén, a szárnyakkal egy vonalban volt a két toalett, a csomagtér és a fedélzeti konyha, majd a 12 személyes hátsó utastér következett.
Az impozáns repülőgépet az Imperial Airways némi változásokkal azonnal megrendelte. Ezek közül a legjelentősebb az volt, hogy a legyártandó nyolc gépből négyre erősebb Bristol Jupiter motorokat kívántak, ugyanis ezeket 38 utassal az európai útvonalakon szándékoztak forgalomba állítani. A megkívánt áttervezések során a Handley Page-nél megváltoztatták a repülőgépek típusjelzését. Az eredetileg a „birodalmi utakra” szánt H.P. 42-es jelzése megmaradt, de az európai változat hivatalos jelzése H.P. 45-ös lett. Más kérdés, hogy amikor 1931-ben az Imperial Airways átvette a repülőgépeket, kereskedelmi megfontolásokból ismét csak egységesítette a H.P. 42-es megnevezést, és a kétfajta altípust H.P. 42E-nek, illetve H.P. 42W-nek nevezte el. A betűk az Eastern (keleti) és a Western (nyugati) szavak rövidítései voltak: így különböztették meg a négy-négy repülőgép berendezését, felszerelését és persze működési területeit.
...
Folytatás az Aeromagazin 2009/12. december- 2010/01. januári számában! |
