Évnyitó beszélgetés az MRSZ jelenéről, jövőjéről

Nehéz  időpontot egyeztetni Fejéregyházi Lászlóval, a Magyar Repülő Szövetség elnökével. Nem mintha elzárkózna attól, hogy a tavalyi esztendőt értékelje, vagy hogy az idei év megoldandó feladatairól beszéljen.

De hol az időjárás marasztalta valamelyik külhoni reptéren, hol pedig szó szerint „változatos” munkabeosztása miatt kényszerültünk újabb és újabb időpont-módosításra. Könnyebb volt a helyzetem a főtitkárral, mert Szabadfi Botond egy lelkes irodista tempójában próbálja utolérni magát a rengeteg elmaradt papírmunkában…

– Bár a tavalyi esztendő nem volt annyira sikeres, mint a 2008-as, de valahogy azért azt is átvészeltük – kezdi az összegzést Fejéregyházi László. – Ami a sporteredményeket illeti, nem lehet okunk panaszra. Kifejezetten büszkék vagyunk az ejtőernyősökre, akik a vártnál is jobban szerepeltek a nemzetközi porondon. A sikerek közé sorolom a Szegeden megrendezett női vitorlázórepülő világbajnokságot, amelynek rendezésével és lebonyolításával az FAI, a Nemzetközi Repülőszövetség elismerését is kivívtuk. Ennek is, és a Szeged városvezetésével kialakult jó kapcsolatnak is köszönhetően az idén ugyanott egy reményeink szerint hasonlóan színvonalas világbajnokságot rendezünk a férfiaknak. A hőlégballonosok világversenyét pedig Debrecen fogadta be.

– Ezek, gondolom, nem kevés pénzbe is kerülnek majd. Hogy áll most az MRSZ gazdaságilag?

– Tavaly elindítottunk egy átfogó programot. Van egy reformbizottságunk, amelynek a javaslatai alapján kicsit átszerveztük az életünket. Egy új funkciót hoztunk létre, amely csak a sportügyekkel foglalkozik. Ezt teljes egészében elválasztjuk a gazdasági tevékenységünktől. Gazdasági szakembereink ki tudják mutatni, hogy mi mennyibe kerül. A korábbi években ezek teljesen egybemosódtak. Így most már nagyjából tudjuk, hogy mely tevékenységünk mennyibe kerül. Korábban volt példa arra is, hogy házon belül inkább az önös érdekek domináltak, és ennek a szövetség anyagilag is kárát látta. Voltak perek, amelyeket megnyertünk ugyan, de a pénz szinte biztosan behajthatatlan marad. Ennek véget vetünk.

– Konkrétan?

– Volt egy kft., amely itt, a budaörsi repülőtéren működött, de egy idő után nem fizette a bérleti díjat. Körülbelül tízmillió forintnyi adósságot halmozott fel. Vele szemben nyertünk, de a pénzünkhöz jutni eléggé kilátástalannak tűnik. A legszomorúbb az, hogy ez nem egy kívülálló cég, és mégis. Veszteségeink zömét „házon belül” szenvedjük el…

– Az úgynevezett Wilga-ügyre is gondol most?

– Például. Volt rá példa, hogy megvesznek tőlünk egy Wilgát, nem fizetik ki az árát, de elviszik, és betegre repülik magukat vele, aztán meg visszaadják a gépet, mert „meggondolták magukat”. A lényeg az, hogy tavaly olyan konkrét lépéseket tettünk, amelyek kiküszöbölik az ilyen és hasonló helyzeteket.

...

Folytatás az Aeromagazin 2010/02. februári számában!