De hol az időjárás marasztalta valamelyik külhoni reptéren, hol pedig szó szerint „változatos” munkabeosztása miatt kényszerültünk újabb és újabb időpont-módosításra. Könnyebb volt a helyzetem a főtitkárral, mert Szabadfi Botond egy lelkes irodista tempójában próbálja utolérni magát a rengeteg elmaradt papírmunkában…
– Bár a tavalyi esztendő nem volt annyira sikeres, mint a 2008-as, de valahogy azért azt is átvészeltük – kezdi az összegzést Fejéregyházi László. – Ami a sporteredményeket illeti, nem lehet okunk panaszra. Kifejezetten büszkék vagyunk az ejtőernyősökre, akik a vártnál is jobban szerepeltek a nemzetközi porondon. A sikerek közé sorolom a Szegeden megrendezett női vitorlázórepülő világbajnokságot, amelynek rendezésével és lebonyolításával az FAI, a Nemzetközi Repülőszövetség elismerését is kivívtuk. Ennek is, és a Szeged városvezetésével kialakult jó kapcsolatnak is köszönhetően az idén ugyanott egy reményeink szerint hasonlóan színvonalas világbajnokságot rendezünk a férfiaknak. A hőlégballonosok világversenyét pedig Debrecen fogadta be.
– Ezek, gondolom, nem kevés pénzbe is kerülnek majd. Hogy áll most az MRSZ gazdaságilag?
– Tavaly elindítottunk egy átfogó programot. Van egy reformbizottságunk, amelynek a javaslatai alapján kicsit átszerveztük az életünket. Egy új funkciót hoztunk létre, amely csak a sportügyekkel foglalkozik. Ezt teljes egészében elválasztjuk a gazdasági tevékenységünktől. Gazdasági szakembereink ki tudják mutatni, hogy mi mennyibe kerül. A korábbi években ezek teljesen egybemosódtak. Így most már nagyjából tudjuk, hogy mely tevékenységünk mennyibe kerül. Korábban volt példa arra is, hogy házon belül inkább az önös érdekek domináltak, és ennek a szövetség anyagilag is kárát látta. Voltak perek, amelyeket megnyertünk ugyan, de a pénz szinte biztosan behajthatatlan marad. Ennek véget vetünk.
– Konkrétan?
– Volt egy kft., amely itt, a budaörsi repülőtéren működött, de egy idő után nem fizette a bérleti díjat. Körülbelül tízmillió forintnyi adósságot halmozott fel. Vele szemben nyertünk, de a pénzünkhöz jutni eléggé kilátástalannak tűnik. A legszomorúbb az, hogy ez nem egy kívülálló cég, és mégis. Veszteségeink zömét „házon belül” szenvedjük el…
– Az úgynevezett Wilga-ügyre is gondol most?
– Például. Volt rá példa, hogy megvesznek tőlünk egy Wilgát, nem fizetik ki az árát, de elviszik, és betegre repülik magukat vele, aztán meg visszaadják a gépet, mert „meggondolták magukat”. A lényeg az, hogy tavaly olyan konkrét lépéseket tettünk, amelyek kiküszöbölik az ilyen és hasonló helyzeteket.
...
Folytatás az Aeromagazin 2010/02. februári számában! |
