Az álomból azonban december 15-én valóság lett, és a világ első kompozitanyagból készült közforgalmi repülőgépe valóban feljutott a fellegekbe.
Valóban történelmi jelentőségű volt ez a felszállás, mivel mindenki egyetért abban, hogy a kompozitanyagok megjelenése, az új generációs hajtóművek forgalomba állítása teljesen új világ kapuit tárja ki az iparág számára, és ezeknek az újításoknak köszönhetően még gazdaságosabban, még olcsóbban, még takarékosabb és környezetbarátabb módon, valamint nem utolsósorban még biztonságosabban közlekedhetünk majd a levegőben. Hiszen a B 787-es nem „csak” egy új típusú repülőgépet, hanem egy teljesen új filozófiát is jelent, amelynek térhódítása nyomán olyan változások következhetnek be a repülőgépgyártó iparágban, amelyekre talán ma még sokan gondolni sem mernek.
A kompozitanyagból készült repülőgépek megjelenése olyan újdonságnak számít ma, mint amilyen 75 évvel ezelőtt a DC–3-as forradalmian új alakjának a megjelenése volt, vagy a B 707-es betörése, amely egy csapásra átalakította a világot azzal, hogy felgyorsította a légi közlekedést, lehetővé téve, hogy órák alatt eljuthassunk egyik kontinensről a másikra. De legalább ekkora jelentősége volt a B 747-es Jumbónak is, amely hétköznapivá és mindenki számára elérhetővé tette a légi közlekedést. Ennek következtében ma már úgy ülünk repülőgépre, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És ma már legalább ilyen egyértelmű az is, hogy a mechanikus vezérlés szerepét teljesen átvette a számítógépesített technológia, és olyan mérnöki csodák révén vezetik manapság a pilóták a repülőgépeket, amelyek lehetővé tették, hogy azok szinte emberi beavatkozás nélkül jussanak el egyik pontból a másikba.
És hol van még a csodák vége, hol van az a határ, amely gátat szabhat az emberi elme számára, amely meggátolhatna bennünket abban, hogy újabb és újabb ötletektől vezérelve jussunk el még messzebb és még magasabbra? Hiszen már az űrturizmus sem álom, és az sem, hogy az emberiség a közeljövőben eljusson a Marsra.
Persze azért a Dreamliner felszállásáig sem volt egyszerű és akadálymentes az út, hiszen éppen amiatt, mert egy teljesen új technológiát kellett kitalálni, kidolgozni és megvalósítani, jóval tovább tartott az út, amíg az ötletből valóság lett. Három évet csúszott ez a program, mert a tervezés és a gyártás különböző fázisaiban felszínre kerültek olyan problémák is, amelyek az ötlet fázisában még fel sem merültek. Ám éppen ezeknek a zökkenőknek a legyőzése vett igénybe sok időt és energiát, és éppen ezek miatt állt le időnként a program, hol csak napokra, hol hetekre, hol pedig akár hónapokra is. De egy ilyen repülőgép megtervezése és gyártása során csak akkor lehetett az egyik feladat megoldását követően továbblépni egy másikra, ha mindenki száz százalékig elégedett volt az eredménnyel. Ezért fordulhatott elő, hogy többéves csúszás révén sikerült csak megnyugtatóan orvosolni azokat a felmerült problémákat, amelyek időközben a felszínre kerültek. Hiszen a repülésben nincsenek félmegoldások, tessék-lássék módon kijavított hibák. Nem. Itt csakis a tökéletes megoldások, a tökéletes elgondolások lehetnek életképesek. Ám mindezek ellenére is akadnak néha olyan váratlanul felbukkanó hibák, amelyek újabb fejtörésre kényszerítik a szakembereket. De azzal mindenki tisztában van, hogy a repülés törvényeit vérrel írták, így lehetőség szerint senki sem ad lehetőséget a hibázásra.
...
Folytatás az Aeromagazin 2010/02. februári számában!
|
