Senki ne gondoljon valami sugárhajtóművektől dübörgő katonai repülőtérre. Olyan csend van itt, amilyen csak egy múzeumban lehet. Mert hát mit is csinál egy angol, ha a lakóhelye közelében fekvő egykori repülőteret feleslegesnek minősítik? Bizony múzeumot.

Az egykori repülőterek talaja általában egyébre sem volt jó, utána pedig a betoncsíkok feltörése, a rekultiváció annyiba került volna, hogy alaposan meg kellett gondolni, mit is kezdjenek a területtel. Mivel selejtezésre váró gép volt bőven, az épületeket pedig nem verték szét (mint másutt), már csak a megfelelő szándék kellett, és a létesítmény a látogatók belépődíjaiból kifizette a fenntartási költségeket. Az egykori alkalmazottak – ma már nyugdíjasok – boldogan segítenek rengeteg szabad idejükben havonta egy-két napot. Ők állnak a kapuban, adják a jegyet, kiszolgálnak a kantinban, vezetik a csoportokat, és közben jólesően nosztalgiáznak.

A South Yorkshire Aircraft Museum létesítmény rövid neve Aeroventure, és Elvingtonban, az egykori katonai repülőtéren létesítették. Megtartották az épületeket, a háború alatt működött irányítótornyot, sőt, nemcsak megtartották, hanem berendezték az egykori időknek megfelelően. Amikor látogató érkezik, hallani a fel- és leszálló gépek motorzúgását, a torony utasításait és a pilóták válaszait. Minden eredeti. A kémekre figyelmeztető feliratok, az íróasztalok, a térképek, a bevetési táblázat, a telefonok és a rádiók, a távcsövek és a rakétapisztoly.

Néhány adat Elvingtonról. Ennek a repülőtérnek van az egyik leghosszabb felszállópályája Angliában. Ez volt az egyetlen „francia” nehézbombázó bázis a II. világháború idején. Ez kapta az egyik utolsó német rombolótámadást. Itt repülték a legtöbb sebességi rekordot a háború után.

...

Folytatás az Aeromagazin júliusi számában!