A Horten 229-es
1943 márciusában a Luftwaffe parancsnoka, Hermann Göring felállította a 3 x 1000-es követelményrendszert. Csak azok az új projektek számíthattak támogatásra, és így a sorozatgyártás reményére, amelyek megfeleltek ennek a követelményrendszernek.
1915-ben a nyugati front légte-rét a német Fokker E III-as „Eindeckerek” uralták. Ebben az évben került a francia légierőhöz a Nieuport 11-es, amely méltó ellenfelévé vált a Fokkereknek.
Az 1960-as évek derekán, a vietnami háború kitörése után egyre nyilvánvalóbbá vált a szovjet hadvezetés számára, hogy a harci helikopterek fejlesztésére, illetve gyártására nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Így a Mihail Leontyevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy új harci helikopter kifejlesztésére, melynek terve 1966-ra, majd a kész prototípus 1969-re készült el.
A francia haditengerészet által használt Etendard IV típusú harci gépek a hatvanas évek végére elavultak. Az eredetileg felváltásukra szánt SEPECAT Jaguar M változat helyett végül egy "költségkímélő" megoldás mellett döntöttek. Az Etendard IV továbbfejlesztése 1974 októberében öltött testet, amikor első repülésére felszállt az új Super Etendard.
A hatvanas években a francia Dassault Aviation a Mirage III felváltására tervezte és építette meg Mirage F1-es típusú repülőségépét. A "megszokott" deltaszárnyú konstrukció helyett ekkor tértek vissza a hagyományos szárnyelrendezések.
