A NATO-terminológia FARP-nak (Forward Arming and Refueling Point) nevezi azokat az ideiglenes töltőhelyeket, ahol a katonai helikopterek újrafegyverzése és üzemanyaggal való feltöltése történik. A FARP-ok lényege, hogy a helikopterek minél közelebb legyenek a műveleti területükhöz, minimálisra csökkentve a töltőhely és a műveleti terület közötti átrepülési időket. Így értékes idő és üzemanyag takarítható meg.

Az idei első áttelepülést az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis állománya az egyik ilyen kialakított ideiglenes töltőhelyre március első hetében hajtotta végre.

A gyakorlat természetesen nem a helikopterek áttelepülésével kezdődött. Ehhez még kellett az alap, amely az egész gyakorlat hátterét biztosítja, és persze azok a katonák, akik ezt az alapot megépítik. Ennek megfelelően a földi lépcső úgy indult el a szolnoki bázisról, hogy a helikopterek másnapi érkezéséig előkészítve álljon minden, aminek egy ideiglenes töltőhelyen lennie kell, a technikai eszközöktől kezdve egészen az élelmezésig. Kijelölték a helikopter-leszállóhelyeket, telepítették az éjszakai repüléshez szükséges fénytechnikát, kiépítették az elektromos szolgáltatást, a telefonvonalakat, felállították a sátrakat, gondoskodtak azok belső világításáról és fűtéséről, felállították a mobil meteorológiai berendezést, és biztosították a helikopterek, a telepített eszközök és a lőszerek őrzés-védelmét. Nem véletlenül mondják, hogy a repülőműszaki és hajózóállománnyal kiegészülve az egész rendszer egy piramishoz hasonlítható, amelynek csúcsán a helikopter, a „vas” áll. Azzal kell időben felszállni és oda lőni, ahová kell, de az egésznek az alapját a földi szakágak biztosítják. 

* * *

Az ideiglenes töltőhelyen az utolsó nap feladatai zajlanak, ami délutáni és éjszakai éleslövészetet jelent. A katonai sátrak mellett kocsik sorakoznak. Van itt minden, darus kocsi, tűzoltó- és mentőautó, tartálykocsi a tankoláshoz, APA-kocsi a helikopterek indításához és a tűzszerészek teherautója. A sort egy szögesdróttal körbekerített konténer zárja, ez az éles lőszer, vagy ahogyan itt nevezik, a pusztítóeszközök tárolóhelye.

Az egyik sátor belsejét asztalok foglalják el, rajtuk fax, számítógépek, monitorok és nyomtatók állnak. A sátor végében álló tervtáblákon a repülési feladatokkal kapcsolatos adatok láthatóak: melyik személyzet melyik géppel mikor és milyen feladatot repül.

A hajózók felkészülése három órával a repülés megkezdése előtt kezdődik. A felkészülés során átismétlik a lőtérrendet, ha kell, térképvázlatot készítenek, majd következik a „lejátszás”, ami lényegében egy ellenőrzés, ahol a feladattal kapcsolatos ravasz, fogós kérdések záporoznak a hajózókra. A felkészülést követi egy meteorológiai tájékoztató, a koordinátori eligazítás, majd a gépek átvétele és a repülés.

Kint a füves terepen három indításra kész harci helikopter áll, két Mi–24D és egy V. Ez utóbbi a látványos, „szarvastehenes” festésű, 714-es számú gép, amit a nagyközönség is ismer a repülőnapokról, de természetesen ugyanúgy résztvevője a napi feladatoknak, mint terepszínű társai.

A mai napon csak a géppuskával lőnek és gyakorlóbombát dobnak a személyzetek, rakétaindításra nem kerül sor. Az előkészített gépek fegyverei már be vannak töltve. Erre a helikopter elé állított vörös zászló figyelmeztet. A gép előtt ekkor már tilos átmenni.

A felszállás előtt nagyjából húsz perccel a hajózók is kiérkeznek a helikopterekhez. Az elmaradhatatlan körbejárás után felveszik a sisakot, majd beülnek a kabinba. Néhány éve a magyar hajózók is az amerikai Gentex sisakot használják, amely sokkal könnyebb, komfortosabb viselet, mint elődje volt, és a rádiózás is tisztábban hallható benne.

Mindegyik helikopternél ugyanaz a folyamat zajlik. A hajtóműindítás most a gépek saját akkumulátoráról történik, APA-kocsira nincs szükség. Villogni kezd a faroktartón felül elhelyezett vörös fényű villogó, majd először a segédhajtómű indul, lángja kicsap a vékony fúvócsövön. Sivító hangját azután elnyomja az induló hajtóművek zaja, és nagyon lassan megmozdulnak, életre kelnek a forgószárnyak is. Nagyjából tízperces földi idő után a két terepszínű Mi–24D egyszerre mozdul és emelkedik, majd a helikopterekre jellemző bólintással előrelendülnek és kirepülnek a lőtérhez vezető útvonalra.

...

Folytatás az Aeromagzain 2010/05. májusi számában!