Az idén lesz 13 éve, hogy Magyarországon kivonták a hadrendből a Szuhoj Szu–22-es csapásmérő-felderítő repülőgépet, amelynek elveszett képességeit csak napjainkban pótolják a Gripennel. Lengyelországban nem következett be hiátus, a változtatható szárnynyilazású vasaló, a hidegháború egyik karakteres típusa máig szolgálatban áll.

Swidwin, Északnyugat-Lengyelország, 21. légi bázis. Itt dolgozik a lengyel légierő (Sily Powietrzne RP) még aktív három Szu–22-es százada közül kettő, a 40. és a 7. ELT (eskadra lotnictwa taktycznego, vagyis harcászati repülőszázad). A sajtótúra keretében a 40. század vendégei vagyunk, amelynek nem igazán félelmetes jelvényén egy rajzfilmből kilépett, foga fehérjét kimutató szárnyas lovacska (!) hátsó lábaival egy égő kanócú bombát rúg el. Ha ez nem lenne elég, a hajózószázad épületében – alig egy kőhajításnyira a fő indító- és fogadózónától – a jelvény egy másik, plasztikusabb változatát is megcsodálhatjuk: ezen a karikatúrát egy kitömött lófej helyettesíti, rajta vászonhaubéval.

Miután a lengyelek 1974-ben rendszeresítették a Szu–7-es változtatható szárnynyilazású gép Szu–20MK jelű változatát (elsősorban nukleáris célba juttató eszközként), és amikor újabb támadó repülőgépet kellett beszerezni a nyolcvanas években, a választásuk gondolkodás nélkül a Szu–22-esre esett. A Varsói Szerződés tagállamaként (szemben Csehszlovákiával és az NDK-val) sikerült elkerülniük, hogy a MiG–23-as kevésbé jól sikerült támadóváltozatát kelljen megvásárolniuk.

A 27 példányban beszerzett Szu–20-ast így 1984 és 1988 között nem kevesebb mint kilencven Szu–22M-4-es harci és húsz Szu–22UM-3K kétüléses gyakorlóváltozat követte. Három ezredet szereltek fel az új gépekkel, amelyek mindenekelőtt a földi célok támadására használt régi Limeket váltották fel.

A rendszerváltás után nem siettek megszabadulni a jelentős flottától, inkább lépéseket tettek a helyszíni nagyjavításra, az üzemeltetés „áramvonalazására” és a minimális NATO-interoperabilitás megteremtésére. A lengyelek fenyegetés-felfogása is sokat nyomott a latban, mert úgy vélték, hogy szükség lehet egy nagy számban rendelkezésre álló csapásmérő gépre, ha konfliktusuk támadna Oroszországgal. A Szuhojok ipari javítása 1989-ben kezdődött meg Lengyelországban, és a WZL–2 repülőgép-javító üzem Bydgoszczban 1998-ban már végrehajtotta az első átalakítást is. ...

Folytatás az Aeromagazin 2010/02. februári számában!