Hírek
  • Polgári repülés
  • Katonai repülés
  • Sport- és hobbyrepülés
  • Űrkutatás, űrhírek
  • História
  • Sztori
  • Múzeum
  • Makett
  • Ajánló
  • Centenárium

 
  Menü
  • Játék
  • Galéria
  • Impresszum

 
  Archívum

 
  Hírközlés

 
  Napi hírek

 
  Tartalomjegyzék

 Hírlevél

   E-mail:

   


 Mi kérdezzük

Mi a véleményed a lap új arculatáról?
   Nagyon tetszik
354-64%
   Tetszik
91-16%
   Mindegy
23-4%
   Nem tetszik
30-5%
   A régi jobban tetszett
47-8%
Összesen: 545

 Kereső
   
 

Silicon Dreams webfejlesztés




















A háborúval együtt született
A Hawker Typhoon, II. rész
Aeromagazin

Az előző számunkban közölt első rész végén eljutottunk az 1942. szeptemberi Anglia feletti légi harcokig. Most innen folytatjuk a történetet.

 

A lelőtt német gépeket később részben azonosították. A Johnny Baldwin által jelentett légi győzelmekben a 6./JG 26 három gépe semmisült meg: Wenzel hadnagy – eltűnt – Bf 109G-4 W.Nr. 16141 „barna 11”; Budde szakaszvezető – fogság – Bf 109G-4 W.Nr. 16102 „barna 7”; Marquardt szakaszvezető – fogság – Bf 109G-4 W.Nr. 16113 „barna 12”. A Raymond „Cheval” Lallemand által jelentett gép a 8./JG 26-ba tartozott: Kummerling hadnagy – hősi halált halt – Fw 190A-4 W.Nr. 7037 „fekete 8”.

„Mony” vagy „Manu” Remi Van Lierde és Jonathan „Johnnie” Wells hadnagy számára a lelövéseket igazolták, a részletek nem ismertek. Atkinson gépének lezuhanási helye Dovertől öt mérföldre keletre volt. Az Fw 190-est elnyelte a tenger.

1943 folyamán a „Tiffy” századokat egyre növekvő számban vetették be a megszállt Franciaország, Belgium és Hollandia felett repülőterek, gyárak, vasutak, kikötők és általában a hajózás ellen. 1943. augusztus 7-én a falaise-i katlanban, a Mortainnál indított német ellentámadás során a 2. taktikai légierő gépei 81 ellenséges járművet romboltak szét, illetve rongáltak meg. Vire térségében a Typhoonok egy nap alatt 294 bevetést repültek, kilőttek 2088 rakétát, és ledobtak 80 tonna bombát.

„A két Fw 190-esre zuhantam, és négy-ötszáz yardról rövid sorozatot lőttem ki rá, majd két-háromszáz yardról egy két másodperces újabb sorozatot, végül egyet közvetlen közelről. Észrevettem egy hatos Focke-Wulf köteléket egészen a víz felett, és úgy döntöttem, ezeket követem. Amint elértük a partot, lőttem. A szélső gépről egy nagyobb darab vált le, valószínűleg a kabin lehetett. A hatból öt maradt, s ezek szorosan egymás mögött repültek tovább. Kiválasztottam egyet, ismét lőttem, de észrevett, és úgy rángatta a gépét, hogy a sorozatom csak a vizet találta. Egy újabb kát-három másodperces sorozat következett, amikor vörös és sárga csíkok villantak a gépem mellett. Élesen jobbra fordultam, éppen amikor a hun tüzelt. Most az ő lövedékei nyomán alakult ki szökőkutak sora a vízben. Csináltam egy teljes fordulót, és a végére már senkit sem láttam az előbbiek közül, de észrevettem egy másik Fw 190-es géppárt és tőlük jobbra egy harmadik gépet. Közülük az egyik Ostende előtt kétszáz lábra emelkedett, amikor százötven-kétszáz yardról egy másodperces sorozatot lőttem ki rá. Ezzel a lőszerkészletem ki is fogyott. Láttam a találatokat a kabinban és a jobb szárnyon, majd a hun kigyulladt, és fekete füst tört ki belőle.”

(1943. június 1., I. J. Davies századparancsnok. Egy évvel később, 1944. június 22-én Cherbourgnál lelőtte a német légvédelem)

...

Folytatás az Aeromagazin 2009/12 - 2010/01. januári számában!

Nyomtatható változat
Küldje el ismerősének

MEGRENDELÉS

MEGRENDELÉS

Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés