A kétfedelű iskolagépek korszaka lassan leáldozóban volt, különösen miután az egykor oly sikeres kétfedelű harci gépek is az iskolák állományába kerültek. Az évekig tartó fejlesztést követően az egymás mögötti üléses Bücker 131-es „Jungmann”, majd annak csillagmotoros változata, a „Jungmeister” után a Luftwaffe fiatal pilótanövendékeinek előképzéséhez új típust állítottak szolgálatba: egy alsószárnyas, egymás melletti üléses gépet.

A légierő követelményei a zárt kabint is előírták. A módosított üléselrendezés az oktató és a növendék közti jobb kapcsolatot is biztosította, az alsószárnyas megoldás pedig a korszerű vadászgépek szárnyelrendezésének könnyebb megszokását. A tervezők legfontosabb célja emellett az volt, hogy a Bücker iskolagépektől megszokott és elvárt jó repülési tulajdonságok a „Bestmann”-nál is megmaradjanak. A feladatot Andersson főmérnök kiválóan megoldotta. A Luftwaffe az új gépből azonnal nagyobb sorozatot rendelt. Az egymás melletti üléses elrendezés széles, tágas kabint jelentett, s így az oktató és a növendék nem akadályozták egymást a mozgásban, különösen műrepülés közben. A széles kabin azt is lehetővé tette, hogy a téli kiképzés során a személyzet megfelelő, meleg öltözéket viselhessen. A különböző testmagasságú növendékek kiképzését az állítható ülések és a repülés közben is szabályozható pedálállítás segítette. A téli üzemelést könnyítették meg a Bückereken már jól bevált, könnyen fel- és leszerelhető sítalpak.

...

További információért keresse az Aeromagazin júliusi számát!