Hírek
  • Polgári repülés
  • Katonai repülés
  • Sport- és hobbyrepülés
  • Űrkutatás, űrhírek
  • História
  • Sztori
  • Múzeum
  • Makett
  • Ajánló
  • Centenárium

 
  Menü
  • Játék
  • Galéria
  • Impresszum

 
  Archívum

 
  Hírközlés

 
  Napi hírek

 
  Tartalomjegyzék

 Hírlevél

   E-mail:

   


 Mi kérdezzük

Mi a véleményed a lap új arculatáról?
   Nagyon tetszik
354-64%
   Tetszik
91-16%
   Mindegy
23-4%
   Nem tetszik
30-5%
   A régi jobban tetszett
47-8%
Összesen: 545

 Kereső
   
 

Silicon Dreams webfejlesztés




















Fel Északra!
A gőzhenger továbbgördül

 

Norvégia óriási stratégiai jelentőséggel bírt a II. világháborúban. A német Harmadik Birodalom vasérc- és nikkelszükségletének nagyobbik részét a skandináv térségből szerezte be. Ezt az angolok a skandináv félsziget nyugati partjainak elaknásításával próbálták megakadályozni.

Winston Churchill az 1939/40 telén Norvégiába küldendő csapatok egyik feladataként a svéd vasérc német exportjának leállítását, a tranzitútvonal megszakítását jelölte meg. Éppen ezért a „Wilfried-hadművelet” során a tommyknak egészen Narvikig kellett volna előretörniük.

1940. március 12-én az angol hadvezetés úgy határozott, hogy expedíciós erőket küld Norvégiába, többek között azért, hogy a semleges északi királyságot a Vörös Hadsereg egy esetleges lerohanásától megvédje, hiszen a szovjet erők röviddel azelőtt, az úgynevezett „téli háború” során éppen ezt tették az ugyancsak semleges Finnországgal. Az angol katonaság március 13-án  hajózott be, de a hadműveletet lefújták, mivel ugyanezen a napon Finnország aláírta a Sztálin által diktált békeszerződést.

Az angol tervekről talán mit sem tudva a német Erich Räder admirális ugyanebben az időben dolgoztatta ki a „Weserübung-hadművelet” hasonló célú terveit Norvégia (és Dánia) elfoglalására. A németek számára a norvég fjordok megszerzése is létfontosságú célt jelentett, hiszen ott az Atlanti-óceánon működő haditengerészetük nagyszerűen álcázott, mély vizű kikötőket talált volna. A hadművelet 1940. április 9-én kezdődött.

A németek Dániára tulajdonképpen csak mint ugródeszkára tekintettek, s így a terveket két részre – „Weserübung-Süd” (Dél) és „Weserübung-Nord” (Észak) – osztották. A nyilvánosan hangoztatott ürügy az volt, hogy Norvégiát megvédjék az angol–francia bombázástól és persze a megszállástól.

1940 áprilisában a dán hadsereg 14 500 főből állt. A Zealand és a Jütland hadosztályba összesen nyolc ezred tartozott. A félsziget „nyakán” mindössze kétezer dán katona állomásozott. A légierő haditengerészeti légierőre (Marinens Flyvevøsen) és a hadsereg repülőerőire (Hørens Flyvertropper) oszlott. Az előbbi 13 Heinkel He 8-as felderítőből, két Hawker Dantorp torpedóvetőből, nyolc Hawker Nimrod vadászbombázóból és kiképzőgépekből állt. A hadsereg 1. századában 13 Gloster Gauntlet vadászgép, a 2. században hét Fokker D.XXI-es vadász- és három Fokker DV M/26-os felderítőgép repült.

...

Folytatás az Aeromagazin 2010/03. márciusi számában!

Nyomtatható változat
Küldje el ismerősének

MEGRENDELÉS

MEGRENDELÉS

Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés


Hirdetés