Az Egyesült Államok számára 1942-ben egy bombázó repülőgép jelentette az első vigaszt a japánoktól Pearl Harbornál kapott hatalmas pofon után, amikor a James Doolittle ezredes által vezetett repülőszázad bombákat dobott a szigetország fővárosára. Ez az elérhetetlennek hitt távolságból végrehajtott támadás alapozta meg a Billy Mitchell tábornokról elnevezett "Mitchell" közepes bombázó és egyben a North American repülőgépgyár hírnevet. A gyár később olyan híres típusokat adott a hadseregnek, mint az AT-6-os "Texan" iskolagép és a P-51-es "Mustang". Nehéz lenne fontossági sorrendet felállítani a három típus között, de az biztos, hogy a B-25-ös "Mitchell" - akárcsak a "Mustang" vadászgép - a II. világháború összes hadszínterén megjelent, és nemcsak a USAAF, hanem a szövetségesek légierejében is jelentős szerepet játszott.
Új-Guinea északkeleti partjaihoz közel az Új-Britannia sziget mintegy elválasztja a Salamon-szigeteket a Bismarck-szigetektől, és közte, valamint Új-Guinea között már csak a Dampier-csatorna állja útját a szárazföldi hadműveleteknek.
Rabaul stratégiai pont a sziget északkeleti végén. A tiszta, mélyvízű kikötőt légvédelmi ütegek védték. Közelében nem kevesebb mint öt repülőtéren települt a "Felkelő Nap Birodalmának" légiereje. A megerősített város kulcs volt a Bismarc-szigetek elfoglalásához, ez pedig nélkülözhetetlen volt a japánok által megszállt Új-Guinea megtisztításához. Kenney tábornok 5. légi hadseregének bázisai egyre közelebb települtek a Bismarck-tengerhez, Új-Angliához és Rabaulhoz.
