A hadsereg minden időben szerette légi szállításait a saját keretein belül megoldani, ezért a légierőben mindig voltak szállítógépek szolgálatban. Ezek a gépek a legtöbb esetben a személyi állomány és a deszantalakulatok ejtőernyős ugratásait, valamint a repülőterek közötti személy- és teherszállítást végezték. 1949-től a szállításokat Li–2-esekkel végezték. A szállítószázad több átszervezést megélt már, amikor 1971. január 1-jén a 89. szállító repülőszázad parancsnokságát Tökölről Szentkirályszabadjára helyezték át. A századparancsnok ekkor Locskai László alezredes volt. A Tökölön maradt állomány a két An–24V-t és a két Il–14-es kormánygépet mint a század kihelyezett részlege üzemeltette tovább.
A szállítóalakulat átszervezése
Az már nyilvánvaló volt, hogy a megbízható és közszeretetnek örvendő Li–2-es „Teve” szállítógépek üzemideje is véges, és a „nyugdíjba” vonuló gépek helyett egy korszerűbb típust kell beszerezni. A közepes szállítógép kategóriában nem volt valami nagy a választék, és mivel Magyarországon már évek óta üzemelt két darab An–24V, így logikus volt, hogy a beszerzendő új gép ennek szállítóváltozata, az An–26-os lesz. Ez a beszerzés azonban jóval meghaladta a korábban üzemeltetett szállítógépek számát, mert egyszerre tíz repülőgépet kívántak vásárolni. A feladat ellátására 13 gépszemélyzetet jelöltek ki, úgy, hogy minden gépre ötfős személyzet kerüljön.
...
Folytatás az Aeromagazin 2009/11. novemberi számában! |
