"Már napok óta festették a gépeket. A vitorlázók és a vontatógépek tucatjai - amennyire én láthattam a mi repülőterünkön - feltűnő fehér és fekete csíkokat kaptak a szárnyak alján és körben a törzsön. Olyanok voltak, mint valami hatalmas cserebogár. Nem volt idő arra, hogy valamennyire is ügyeljenek a szabályzatra, az egyenletességre. Csak a láthatóság volt a fontos. A szerelők néha akkora ecsetekkel dolgoztak, hogy azon csodálkoztunk, hogyhogy nem szakad le a kezük. Embertelen mennyiségű festék fogyott, az Isten tudja, honnét hoztak újabb és újabb dobozokat. Minden fehér és fekete volt, az emberek, a fű, a beton a gépek alatt."

"Nemigen volt kapcsolatunk a többi repülőtérrel, de azt mondták, ott is ez folyt.

Azon csodálkoztunk, hogy minek ez az egész, hiszen odaát a németek úgyis lőnek ránk, nem kell, hogy még jobban látszódjunk, itthon pedig felesleges a dolog. Hacsak arra nem számítanak, hogy a saját tüzéreink ostobábbak az átlagnál. Mi mindenesetre nem nagyon bíztunk bennük." (Egy ejtőernyős visszaemlékezése)

1944. június 5-én  18.00-kor az Angliában állomásozó, amerikai 101. légi szállítású hadosztály, a "Vijjogó Sasok" Maxwell D. Taylor vezérezredes parancsnoksága alatt az Overlord hadművelet részeként felkészültek a Neptunk-akcióra. A Plymouthhoz közeli Slapton Sans bázison feketére festett arccal, felszereléssel terhelten, hosszú sorokban álltak a Douglas C-47-es Skytrain gépek szélesre tárt ajtajai előtt. A parancs szerint másnap hajnalban, június 6-án, 01.25-kor kellett kiugaraniuk az 1087 darab Dakotából Normandia felett, Carentantól északra, Vierville térségében. Az akciót "Operation Chicago"-ként is emlegették.

...